Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ludányi Bay Ferencz síremléke (kripta)

2011.12.29

 

A község külterületén, a templomtól mintegy 100 méterre észak-keleti irányban szép kilátású dombon fekszik Ludányi Bay Ferencz síremléke, melyet a község lakossága egyszerűen csak kriptaként emleget. Maga a síremlék két részből áll, a domb tetején lévő emlékműből és a domb belsejében lévő sírboltból, ahová Ludányi Bay Ferencz és családtagjai vannak eltemetve.

 

kripta2.jpg

 

A kripta 1820 körül épült homokkőből. Az építőanyag-választás azzal magyarázható, hogy a község kül- és belterületén sok természetes homokkő kibúvás van, így egészen a XX. század elejéig a legkönnyebben hozzáférhető és általános építőanyag a homokkő volt. Az építmény belsejéből – a felújítások során – néhány 27x14x6 cm-es égetett agyagtégla is előkerült GI mesterjelzéssel.

A síremlék szöveges előlapja a Szécsény felé nyíló völgy felé néz, a mai Ludányhalászi irányába tájolva. Az előlap vörös márványból készült fehér márvány címerbetéttel. Feltételezhetően a kripta tájolása összefüggésbe van a Ludányi előnévvel.

 

A tábla szövege:

Ludányi Bay Ferentz Cs. K. udvari tanátsos septemvirt, Szent István király jeles rendje keresztes vitézét, nagy hazafit, törvénytudót, igaz bírót, hív férjet, gondos atyát a haza, özvegye s árvái kesergik. Megholt MDCCCXX-dik eszt. Febr. 4-dik napján, munkás életének 74-dik esztendejében. Elfelejthetetlen férjének emlékezetére emelte szeretett özvegye Fáy Ilona.

 

A család címeréről Nagy Iván így ír az 1857. és 1868. között kiadott Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal című több kötetes művében.

“Kék mezőben hármas halmon ezüst egyszarvú áll, első lábaival hármas rózsát tartva. A sisak koronájából egy másik egyszarvú emelkedik ki. A foszladék jobbról aranyvörös balról ezüstkék."

 

Helyi lakosok elmondása szerint 1920. körül történt az utolsó sírboltba való temetkezés. 1938-ban munkanélküli bányászok megkísérelték a domb belsejében lévő sírbolt feltárását, de azt az akkori hatóságok megakadályozták.

 

A síremlék romlását a homokkő mállékonysága mindig elősegítette, de elsősorban az oktalan emberi pusztítás hatására vált az ezredfordulóra rommá. Az 50-es évekből fennmaradt fotókon jól látható, hogy a síremlék teteje már hiányzott és oldalai is már erősen omlásnak indultak. A síremlék eleje a 70-es évek közepéig még aránylag jó állapotban volt. A vörös márványtábla a 80-as évek közepén kidőlt szöveges részével lefelé. A táblát 1990 környékén helyi lakosok megfordították s a fehérmárvány címerbetétről gipszmintát vettek, ami nagy szerencse ugyanis a címerbetétet később ellopták.

 

A községünkben a közelmúltban működő faluszépítő egyesület 1999-ben elkezdte az addigra romokban heverő síremlék helyreállítását és környékének megtisztítását a megtelepedett növényzettől. A felújítás során a címerbetét is előkerült és sikerült visszahelyezni a márványtáblára. A munkálatok 2000-ben fejeződtek be. Az egyesület által szervezett millenniumi ünnepség keretében a síremléket Varga Péter plébános 2000 nyarán felszentelte.


kripta1.jpg

 

A kriptához több szájhagyomány is fűződik, amelyek így szólnak:

“A sírboltban egy fiatal hölgy fekszik egy üvegtetejű koporsóban.”

“Azért építették a birtok legmagasabb pontjára a kriptát, mert innen végig lehet látni a birtokot; a földesúr őrködik a birtok felett.”

 

A Bay család története

A Nagy Iván által írt Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal című mű, valamint a Pallas Nagylexikon alapján a Bay családról a következő információkkal rendelkezünk:

 

„Ős régi család, mely ugy látszik Nógrád vármegye Bai nevű pusztájától vevé nevét. Ezt hajdan a család birta... Nógrád megyében hivatalos pályán állt már a család a XVI. század végén is. 1597-ben szolgabíró lett Bay Ferencz 1599-ig, ekkor ülnökké (assessor) lőn.

 

De már régebben is mutat föl a történet e családból egyeseket.

Tagjai közül az első, történelmi szerepet játszó Barnabás 1453 körül élt.

László az 1447-ki országgyűlésen Borsod megyét képviselte. Mihály, Báthori Miklós országbírónak dévényvári kapitánya volt.

B. Ferenc résztvett 1552. Eger védelmében, s vitézsége által kitüntette magát. Mikor ugyanis Arszlán bég javában ágyuztatta a várat, B. többed-magával kirohant a várból, a törököket az ágyuk mellöl elűzte s beszegezte az ágyukat. A Szapolyaitól ostromolt Erdőd segitségére Schwendi Lázár B.-t és Zeleméri Miklóst küldte. B. a Szapolyai segítségére jövő törökök közt nagy pusztítást vitt végbe, a várbeliek azonban szabad elmenetel kikötése mellett feladták a várat. Midőn azonban a várból kimentek volna, a felbőszült törökök felkoncolták őket, úgyhogy B. csak nehezen tudta megmenteni életét. B. András szintén résztvett Eger védelmében, később zsákai várkapitány lett s mint ilyen gyakori kirohanásaival nyugtalanította a Szapolyai F. Zsigmond párthíveit. Mikor Szapolyai Tokajnak vette utját s utközben Zsáka alatt megállapodott, hogy Bayt felelősségre vonja, a várbeli német őrség fellázadt ellene és Bayt bilincsekbe verve vitték Szapolyaihoz, ki ezért szabad elmenetelt engedelt nekik.

 

Hogy e család Nógrád ősi családai közül való, mutatja az is, hogy előnevét e megyében fekvő Ludány helységétől vevé.

1642-ben febr. 11-kén a szécsényi várban ludányi Bay György és rokonai Bay István és Zsigmond 400 magyar tallérért Alsó-Ludányban egy nemes ülést (sessio) és Halásziban két telket Ráday Andrásnak és neje Madács Zsófiának zálogba adnak.

A fölebb említett István az, ki az 1647-ki országgyűlésen a száraz vámok eltörlésére kiküldött választmány tagja.

Nógrád megyében találjuk e családból Jánost 1652-ben.

 

B. Mihály 1682. munkácsi várkapitány, Thököly hive, kit elkísért Nikodémiába s ki követül küldte az 1705-iki szécsényi országgyűlésre. Ez időből naplót irt. B. István naplóiró, Mihály fia, született 1676., megh. 1742. Egy 240 lapnyi eredeti emlékkönyvet hagyott hátra Memoriale diarium cimmel, melyben a családi eseményeken kivül a bökényi  ref. egyház akkori viszontagságait és egyéb történelmi és művelődés-történeti fontos adatokat is találunk feljegyezve. Különösen élénken irja le az 1717-iki tatárjárást.

 

Ezeken fölül e család – melyet Nógrádon és Szatmáron kívül, Bereg, Borsod, Marmaros, Szabolcs és Zemplin megye is birtokosai közé számít, – az ujabb korban is nevezetesb egyéneket mutatott föl. Ilyen volt Bay Ferencz cs. kir. tanácsos, sz. István rend keresztes vitéze, a hétszemélyes tábla ülnöke. Lakott Gombán és Pesten.

Eltemettetett Nógrád megyében, Kishartyánban.

Nejétől Fáj Ilonától gyermekei: 1. Judit, Bárczay Pálné. 2. Francziska losonczi Gyürky Pál neje elhunyt 1816-ban. 3. Borbála Pázmándyné.”

 

Ludányi Bay Ferencz kishartyáni búcsúztatása

Bay Ferencz temetésére 1820. február 20-án került sor Kishartyánban. A temetésen Báthori Gábor – a Theológia doktora, a Helv. Vallástételt tartó Dunán innen lévő Megye Superintendense, a Pesti Eklésia Lelki Pásztora – mondta el a halotti prédikációt, melynek szövegéből képet kaphatunk a földesúr életéről is.

 

Részlet a Ludányi Bay Ferencz temetésén elmondott prédikációból, a Pesten 1820-ban nyomtatott Emlékezet kövekkel megrakott Temető Kert című könyv alapján:

„… De külömben is, az erről á matériáról való beszédre kötelezett engem maga ez á szomorú alkalmatosság, mellyel azért gyűltünk öszve, hogy egy 74 esztendőkre terjedtt idejű ’s életének nagy részét bíróságban töltött Hazánkfijának, néhai Méltóságos Ludányi Bay Ferentz Úrnak, á Császári Királyi Felség Udvari Tanátsossának, Szent István Apostoli Király Jeles Rendje keresztes Vitézének, á Nagy Mélt. Septemvirális Tábla Assessorának utolsó tisztességet tegyünk, hiszem az alkalmatossághoz intéztetett beszéd ollyan, mint az arany alma az ezüst rostélyon, azt mondja bölts Salamon.

Ez az örök nyúgogalmára által ment Mélt. Úr, mihelyt tudományaink pályáját dítsérettel elvégezte, mindjárt á sok gondal, munkával járó, Szövevényes dolgokkal bajoskodó Prókátori hívatal választotta magának, és így ez általa folytatott peres dolgoknak első bírájává lett. Itt midőn szorgalmatos munkásságának, bölts ítéletének, az igassághoz szorosan ragaszkodó egyenességének, mindeneknek szemekbe ötlött bizonyságit adta, amaz érdemeket betsűlni és jutalmaztatni szokott II-dik Jósef Nagy Fejedelemtől 1786-dik esztendőben á Debretzeni Districtualis Tábla Assessorává neveztetett. De szélesebb mezőt kívánván ennek Talentomi, alig pihenhetett meg Debretzenben, á mikor ugyan azon Nagy Fejedelemtől, á Tekintetes Királyi Táblához rendeltetett, hol igassággal ítélte Hazafiainak peres dolgaikat, melly igasság szeretetével azt érdemlette, hogy elébb ugyan Sz. István Apostoli Király Jeles Rendjének tzimerével ékesített, majd azután á Nagy Méltóságú Septemvirális Fő Törvényszéknek Assessorává, mostani Felséges Fejedelmünk által kineveztetett.

Tágas mező volna előttem, ha én ennek semmi más idegen Nemzetek erköltsével nem kortsosúlt igaz Magyar szívéről, á Hazai Törvényekben való jártasságáról, mély belátásáról, igasság szeretetéről, attól senki tekintetéért, kedvéért el nem távozó egyenességéről, a haszonkereséstől való tisztaságáról akarnék beszélleni. …”

 

„… Isten a Bírákat Isteneknek nevezte; ha é mellé á ditsősséges név mellé az igaz bíráknak halhatatlanságot adott volna, úgy ezenn az igasságot követett bírónn á halálnak semmi hatalma nem lehetett volna; de a legigazabb bírák is, á mindenekkel köz halandóság törvénnye alá lévén vettetve, ez á Nemzete köz hasznára világolt fáklya is eloltatott, á gyógyíthatatlan agyvelő vízi kórság hasznos életének, é folyó esztendei Februárius 4-ik napján véget vetett, minden igasságot és közjót szeretőknek, szerelmes élete párjának, kedves gyermekeinek, és azoktól származott unokáinak, nagy számú Attyafiainak maga után szomorúságot hagyván. …”

 

„… Ímé elhagyott titeket ismét egy az igasság kiszolgáltatásában hasznos segéd társatok, á kinek talentomit esmértétek, egyenességéhez bíztatok, azzal a forró kívánsággal hagyott el titeket, hogy eggyenként á ti hasznos életetek terjedjen hoszszú időre, ítéljétek ti Atyátokfiait, Lakos társaitokat részre hajlást nem esmérő igassággal, tegyétek az által halhatatlanokká neveiteket, végre pedig mikor é világ Ítélőbírájának széke előtt megjelentek, ezt á sententiát nyerjétek: Jól vagyon hív szolgáim, mennyetek bé á ti Uratok örömébe.

Méltóságos Fái Fáy Helena Aszszony, ennek az igasságot szeretett és követett Bírónak 43 esztendőkig kedves élete párja, most gyászba borúlt Özvegye. ....”

„… Ki volna olly igasságtalan, á ki neked azt mondaná: Ne sírj! Hiszem, valamint á velünk közöltetett jót meg nem esmerni, bűnös háládatlanság, úgy á rajtunk keresztűl menő tsapást nem érzeni, nem fájlalni, nem siratni fás érzéketlenség. Sírj hát, méltó okod van á sírásra, á kesergésre. …”

„… De á mit semmi emberi vigasztalás nem tehet, maga az Úr vigye azt véghez, ez oszlassa el bánatod fekete fellegeit, vígasztalja meg keseredett szívedet, jutalmaztassa meg, mind egész házasságod idejebeli hűségedet, mind azon terhes négy esztendők alatt tett fáradozásidat, éjjeli nappali nyughatatlánságidat, végre egyesíttsen újjra kedves Férjeddel á Mennyei ditsősségben. …”

 

 „… Egy ollyan első nagyságú tsillag tűnt el á ti Atyafiságtok egéről, melly annak nagy világosságot és fényességet adott, ollyan Méltóságos Atyátokfia hagyott el, á kiben méltó ditsekedésteket találtátok. De ne tsak meg ne homályosodjon ez által á Tekintetes Bay és Fáy szélesen kiterjedett Familiáknak fénnye, hanem, valamint most is vagynak, úgy származzanak ezekből á régi Familiákból, ezután is mindenkor igasságot kiszolgáltató Bírák, fegyverben öltözött és á Hazát oltalmazó erős férfiak, mind addig, míg á mennyei és földi Familiák eggyesíttetnek az egekben. …”

 

 

Mocsáry Antal így emlékezett meg a kriptában nyugvó Bay Ferenczről:

“Kis-Hartyán. Földes Ura volt eddig néhai Bay Ferentz, Udvari Tanátsos, Szent István Rendje’ Vitézze,’s Septemvir. Mély tudományú, nagy törvény-tudó, és az ítélet-hozásban igaz Bíró volt ez. Meghalálozván Pesten, végső tisztelete’ megadása’ alkalmával, amaz ékes Magyar Orátor Báthory Gábor, a’ Duna-melléki Kerület’ Superintendense, és a’ Pesti Helv. Valláson lévők’ példás Prédikátora, Feb. 20-dikán 1820-dik eszt. Tudós munkát, jeles és vigasztaló tanítást ada elő, és úgy annakutánna meghidegedett tetemei ide a’ Kis Hartyáni birtokába hozattak, ‘s a’ helységen kívűl, a’ templom’ hegyén, még életében tett rendelésből készült temető-boltjába, örök nyugodalomra letétettek. Ezen Hazáját igazán szerető, tanult férfiúnak, a’ kivel sokszor nemes társalkodásom volt, hallván enyésztét illy szavaimmal áldoztam emlékezetének Febr. 24-dikén 1820. eszt.

 

Megállj itt halandó! mit jelent e’ kéz miv!

Halál tegzetéből botsátott kéz-ív

Olly mély sebet sujta, hogy élete megszűnt;

Egy igaz Magyar bölts tőlünk ekkép’ eltünt!

Itt emelt pihenő helyet por-hamvának,

‘S nyomdokiban járó hiv maradékának,

Bay Ferentz, élete’ ‘s maradéka fennye,

A’ Bíráknak képe, ‘s jó Atyák reménye.

Jelelt itéletben soha sem tántorgott,

Mert neki gonoszság nem vethetett horgot. -

Egyenes tettei mutatják mint éle:

Isten volt reménnye, ‘s embertől nem féle.

Itéletben bátor, jó férj, kegyes Atya,

Igy telt az ég’ szabott egyes akaratja.

Él! - ‘s éljen a’ szívben, nagyoknál, ‘s a’ jóknál,

És a’ tudományhoz ‘s erköltshöz hajlóknál.

Könnyek közt kisérve kövessük áldással

E’ böltset mi élők, ‘s ártatlan vallással!

De éltünk’ fonalát jól vigyük, e’ kedves

Emberért im’ hetvennégy nyár ‘s tél is keves.

A’ jó emlékezet egy tsendes jutalom,

‘S a’ test-maradványnak jut illy földi halom,

Mellybe volt burkózva, ‘s mondá: hogy még élek!

Most e’ nélkűl fekszik, nints már abban lélek!

Nyugodj, ki éltedben fáradtál másokért,

Igazság’ mértékén Téged bú, ‘s gond sok ért!

Már a’ nagy jutalmak általad biratnak,

Midőn könnyek között ezek itt iratnak.”

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Ludányi Bay Ferencz síremléke (kripta)

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kishartyán Petőfi.u.12 3161

(Tóth Tamás Kíbic, 2012.01.18 17:24)

Ha a "helvét" szót jól értelmezem akkor ez az ember protestáns volt.Szivmelengető érzés,hogy egy magyar katholikus plébános áldotta meg a siremléket amikor felujitottuk.Ha még maradt azokból az időkből képed akkor betehetnéd.És emlékszem egy helytörténeti munkádra amiben kishartyáni fiatalokról készűlt fotók voltak a mult század harmincas éveiből ahogy a kriptánál fényképeszkedtek.Köszönöm Robi!